Eddig összesen közel 600 munkaállomás vizsgálatát végeztük el különböző ergonómiai módszerekkel. Ezekről a mérésekről készítettünk egy statisztikát, hogy rávilágítsunk arra, hogy milyen körülmények között dolgoznak a fizikai munkavállalók, és mekkora gond van a magyar gyártó- és feldolgozóipari munkahelyekkel.

Vizsgált iparágak

A legtöbb vizsgálatot a járműipar és az elektronika szektorban végeztük el, de számos felmérést folytattunk a műanyag termékek, papír csomagolóeszközök, szivattyú és kompresszor gyártás, általános rendeltetésű gépgyártás, továbbá a gumiabroncs gyártás területein is. Ezeken a területeken a gyártósorok mellett a dolgozók nagy fizikai igénybevételnek vannak kitéve, illetve a repetitív mozgás és az ebből adódó monoton munkavégzés is jellemző. Egy műszak hossza általában 12 óra, ezalatt a munkavállalók többsége végig álló vagy ülő munkát végez. Ahhoz, hogy a szükséges munkavédelmi feltételeket biztosítani lehessen, rendkívül fontos a mozgások elemzése és javítása.

Screening, azaz az ergonómiai hatásbecslés

A munkaállomások legnagyobb részét (összesen 303 darabot) screening módszerrel vizsgáltuk meg. A felmérés során dolgozói, sorvezetői és üzemorvosi interjúkat készítettünk és gyárbejárást tartottunk, majd az ott végzett munkafolyamatokat három kategóriába soroltuk a munkavállalóra gyakorolt egészségügyi hatás és kockázat szempontjából:

• alacsony kockázatú, azaz megfelelő,

• közepes kockázatú, azaz változtatás szükséges,

• magas kockázatú, azaz azonnali változtatás szükséges.

A közepes és magas kockázatú munkaállomásokon szenzorok segítségével további vizsgálatokat végeztünk, hogy pontosan definiálható legyen, milyen intézkedés szükséges a törvénynek való megfelelés érdekében.

Legnagyobb problémák a munkavállalók szerint

A munkavállalói interjú során többek között a munkavégzésből adódó fájdalmakra, azok gyakoriságára és a munkavégzésre gyakorolt negatív hatásukra kérdezünk rá. A legtöbb fizikai dolgozó a teheremelésből adódó derékfájdalomra és a térdfájdalomra panaszkodott. Ami nem csoda, hiszen a munkavállalóknak sok esetben több tonnát kell megmozgatniuk, vagy akár több mint 20 km-t kell sétálniuk egy műszak alatt, legtöbbször a rosszul kialakított munkakörnyezet miatt. Mindezt sokszor kényelmetlen, gyorsan elhasználódó munkacipőben. Sokan a műszak végén végtagzsibbadásra panaszkodnak, de van, aki gyógyszeres kezelést kap, olyan erős fajdalmai vannak.

A munkavállalók gyakran szenvednek kisebb égési- vagy vágási sérüléseket, bőrirritációt az elavult, nem megfelelő biztonságtechnikával működő gépek vagy a rossz minőségű védőfelszerelések, esetleg azok teljes hiánya miatt. A finommotorikus feladatokból adódó problémák és a környezeti problémák (hőmérséklet, zaj, por, füst, gáz, gőz) tovább nehezítik a munkavállalók feladatát, így nem csoda, hogy a ciklusidő nyomásának és az előírt darabszámnak sem tudnak mindig megfelelni.

Sorvezetői, műszakvezetői, üzemorvosi interjúk eredménye

A screening részeként a sorvezetővel/ műszakvezetővel, valamint az üzemorvossal is készítettünk interjút. Előbbi során a gyártósoron, üzemben megjelenő nagyobb szintű problémákra fókuszáltunk, például a fluktuációra, túlórákra, emberhiányra, a gépek műszaki állapotára. A legnagyobb nehézségként ők is a kézi tehermozgatást említették, amit a zaj, a nyári hőség, az alacsony bérezés, az emberhiány, a gázok, gőzök és a füst követett. Továbbá gyakran felmerül a kültéren való munkavégzés, az elavult gépek, a szervezési problémák, valamint a megfelelő mozgástér hiánya.

Az üzemorvosokkal lefolytatott beszélgetés a leggyakoribb betegségekre és üzemi balesetekre fókuszált. A betegségek között magasan a leggyakoribbak a váz- és izomrendellenességek (34,9%), valamint a szív- és érrendszerimegbetegedések (21,5%). Jellemzőek még az érzékszervi, az emésztőrendszerrel kapcsolatos, valamint a légzőszervi megbetegedések is. A balesetek között a rándulások, horzsolások, vágások, húzódások, zúzódások, égési sérülések, kéz-és ujj sérülések a vezetők.

A vizsgálatok alapján a 303 screeninggel felmért munkaállomásnak mindössze 12%-a (35 darab) volt megfelelő, a további munkaállomások 88%-nál változást kellett eszközölni, melyből 53 db munkaállomás a magas kockázatú besorolásba esett, azaz azonnali változtatást igényelt. A változások definiálásához szenzoros mozgásrögzítést és szoftveres elemzés javaslunk, hogy pontosan meghatározhatóak legyenek a szükséges intézkedések.

Szenzoros felmérés, szenzoros analízis

A munkaállomások közül 123-at szenzorosan mértünk fel, majd szoftveresen elemeztünk és részletes optimalizációs javaslatot adtunk. A szenzoros mérést az Xsens mozgásrögzítő rendszerrel végeztük el, azaz a munkavállalón 17 darab szenzort helyezünk el, melyek pontosan rögzítették a munkafolyamat minden részletét. A mérés után a mozgásfájlokat importáltuk a ViveLab Ergo elemzőszoftverbe, majd az implementált módszerek és szabványok segítségével vizsgáltuk az adott testhelyzeteket, a statikus és dinamikus testtartásokat. A szoftver az MSZ EN 1005-4:2005+A1:2009 szabvány alapján is értékeli a testhelyzeteket és ellenőrzi, hogy az egyes testrészek terhelése meghaladja-e az elfogadható határértéket. A részletes riport kiemeli azokat a pozíciókat, melyeket a szabványnak való megfelelés és a munkahely minőségének javítása érdekében módosítani szükséges.

MSZ EN 1005-4:2005+A1:2009 szabvány

Az MSZ EN 1005-4:2005+A1:2009 szabvány a géphez viszonyított, munka közbeni munkavállalói testtartások és mozgások értékelésével foglalkozik. A munkáltató akkor felel meg a munkavédelmi törvénynek, ha kiküszöböli azokat a mozdulatokat, amelyek mozgásszervi sérülésekhez és megbetegedésekhez vezethetnek.

A statikus mozgások esetében 54 db kritériumot vizsgál a szabvány, a dinamikus mozdulatoknál pedig 52 db kritériumot. Ez utóbbiak esetében a szabvány az ISO 11226:2000 szabványra hivatkozik.  A 123 darab munkaállomáson végzett munkavégzés közül egy sem felelt meg az MSZ EN 1005-4:2005+A1:2009 szabványnak. Emellett csupán 2 db olyan munkaállomás volt, amely csak 1 kritériumot sértett meg. A munkaállomások által megkövetelt mozgások a dinamikus testtartások vizsgálatánál átlagosan 22 db kritériumot, a statikus testtartások vizsgálatánál átlagosan 11 db kritériumot sértettek meg. A munkaállomások áltagosan 17 kritériumot sértettek meg. Az eloszlásokat az alábbi diagrammok összegzik.  

‍

‍

Összességében a statisztikák jól megmutatják, hogy a screening során a munkaállomások 88%-a esett a változást igénylő munkaállomások közé, a műszeres mérésen pedig egy munkahely sem felelt meg a szabványnak. Szinte minden munkahelyen és munkaállomáson szükségesek kisebb-nagyobb változtatások. Amellett, hogy ezeknek a megvalósításával teljesülhet adott szabványnak való megfelelés, a munkaállomások javítása hosszú távon sok szempontból megtérülő befektetés. Sok esetben a javítások rövidebb ciklusidőket, kevesebb selejtszámot, nagyobb hatékonyságot eredményeznek, emellett hatással vannak a munkavállalók egészségére is, akik így kevesebb balesetnek és betegségnek vannak kitéve, hosszútávon csökkentve a fluktuációt és emberhiányt is. Az optimalizációval ki lehetne bővíteni az alkalmazható munkavállalók körét, a megváltozott munkaképességűek és idősebb munkavállalók visszaintegrálásával.